A Batthyány tér mellett, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal szemben, egy köszörűs és egy órás közé van beékelődve Orbán Viktor. Legalábbis a buszról nézve csak ennyi látszik, ha gyalogosan közlekedünk arra, akkor döbbenünk csak rá, hogy egy színes tv szerviz az, a kormányfő csakdekoráció.
Egy ilyen üzlet mellett csak egyszer megy el az ember, másodjára már inkább bemenne.
.jpg)
„Őt kérdezze, nekem nem barátom”
Nyitva tartás szerint 10-kor már az ezeréves Videoton-tévék képcsöveibe kellene életet lehelnie az Orbán Viktorral hívogató szerelőnknek, de sehol semmi mozgás, az órás is csak annyit ragaszt ki az ajtajára, hogy „átmentem a köszörűshöz, ott keressenek”. Ott keressük. Hárman már sokan vagyunk az üzletben, a nedves linóleum és a köszörülés szaga kellemetlen elegyet alkot, a marcona köszörűstől sem lesz jobb kedvünk.
„Pfff” – hangzik a válasz arra a kérdésre, ismeri-e a késős tévészerelőt. „Őt kérdezze, nekem nem barátom”, majd bújik is vissza a függöny mögé, várja egy hentesbárd, aminek kiment az éle. Nem erőltetjük a dolgot tehát.
Az órás sem tudja, hol lehet, de legalább ő jóban van vele. „Csendes fickó” – ennyivel már többet tudunk róla. „Ez az ő lelkivilága, ebbe én nem szólok bele” – mondja, amikor a plakát felé terelem a témát. Elmondom – hátha megnyílik –, hogy nemrég én is szereztem egyet, nem ilyen nagyot, meg azon nem is volt Orbán-portré, meg én csak poénból. De csak annyit árul el, hogy neki nem tetszik, de sokan térnek be az üzletbe, bár tévét nem visznek be, nem is hoznak ki.

Kép: Tóth Richi / Hír24
Javíthatatlan
Az utcán kérdezősködöm tovább. Egy közelben lakó nénitől, aki amúgy kiköpött Németh Lászlóné – nem lehet véletlen, hiszen a közelben ott a Fejlesztési Minisztérium –, elmondja: ismeri a szerelőt. „Mindent megjavít, de ő javíthatatlan. Javíthatatlanul fideszes” – magyarázza, majd hozzáteszi: ő is. Ezért sokszor lejár hozzá beszélgetni. „Voltunk együtt Békemeneten is, nem is egyen már.” Bár azt ő sem tudja, hol lehet ma.
Azzal vigasztalom magam, hogy 1) ilyen cégér nincs még egy, „tiszteletet a kirakatnak!”, 2) visszatérek, mint Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után.
„Ha kell, tudok szerezni”
Másnap, kora délelőtt, nem sokkal ebédidő előtt érkezem. Ha Gombóc Artúr Tévészerelő Artúr lenne, akkor ilyen helyen szeretne dolgozni, a sok kábel mellett kistévé, nagytévé, lapos tévé, széles tévé, öreg tévé, fiatal tévé, magyar tévé, külföldi tévé, ilyen tévé, olyan tévé.
Gyorsan a plakátra terelem a beszélgetést, kiderül, hogy egy ismerősén keresztül szerezte a szaki, közbenjárt a helyi pártiroda is. „Egy nap alatt elintézték, én meg kiraktam” – meséli büszkén. „Sokan jöttek már be gratulálni a kirakathoz, nagyon jó érzés.” De amikor arról kérdezem, hogy beszólást kapott-e már a plakát miatt, felhorkan: „Már csak az kéne!” Mielőtt indulnék, kapok egy visszautasíthatatlan ajánlatot is.
„Ha azt mondja, kell két darab, elintézek egy telefont, aztán szólok, ha jöhet érte.” Olyan lehet ez, mint a szocializmusban a déligyümölcs a pult alól. Vagy mint Éva almája az Édenkertből?
Mindazonáltal: nemet mondtam Orbán Viktorra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése